Utolsó napunkat nem terveztem meg előre, a Coromandel-félszigetről annyi jót írtak, hogy biztos voltam benne, valami érdekeset csak találunk utolsó napunkra. Ez így is lett, de azért annyit el kell mondani, minket messze nem nyűgözött le annyira, mint amit a leírások alapján vártunk. A part mentén…
Reggel egy gyors zuhanyzás után sietősen elhagytuk a Gwendolin Court Motor Lodge-ot – jegyezzétek meg ezt a nevet, semmiképp ne aludjatok itt Rotoruában – még a reggelit is inkább az úton oldottuk meg, olyan borzasztó volt a szállásunk. A korai indulás miatt már nyitás előtt odaértünk a Wai-O-Tapu…
NZ-ról olvasva az interneten az egyik „must-see” látványosság a csak ezeken a szigeteken és Ausztrália egyes részein élő glow-worm-nek nevezett állatok barlangjainak megtekintése. A glow-worm tükörfodításban világító kukacot jelent, és nem is tudok jobb kifejezést találni rá. Az eredeti terveim…
A Mt Egmont/Taranaki egy szinte teljesen kúp alakú, nyugalomban lévő, de még aktív vulkán az északi sziget nyugati partján. Annyira tökéletes az alakja, hogy az Utolsó Szamuráj című filmben (á la Tom Cruise) ez a hegy volt a Fujiyama. Amiatt látogattunk el ide, mert Zsuzsinak megtetszett egy kép,…
Azzal kell kezdenem, nem teljesen igaz a blog címe. Mordorba igenis be lehet sétálni. Legalábbis oda, ahol a filmek Mordorban játszódó jeleneteinek jelentős részét forgatták. A mai poszt arról szól milyen is Sauron birodalmának földi mása.
Mikor utunkat terveztem, mindenképpen el akartam menni a…
A Tripadvisor szerint Wellingtonban az első számú attrakció a Te Papa múzeum (és a listán a második – The Great War Exhibition – is itt van). Személyes ajánlást is kaptunk, ezért nekünk is ez volt betervezve. Mivel azonban csak 10-kor nyit, előtte még elmentünk a Viktória-hegyre, ahol a kilátóból az…
Gyakorlatilag az egyetlen napon teljes utunk során, mikor sokáig aludhattunk volna, sikerült egy olyan szobát kapnunk a hotelben, amely keletre nézett. Az amerikai mintára (vagy eleve ott) készült belső reluxa kb. annyira zárta ki a fényt, mint a szúnyogháló a Tajo-i építőtábor ablakán. Így – mivel…
A mai napon (január 6.) korán keltünk, mert ebédig el akartunk érni Mapua városkába, ahol lányaim régi barátnője nyaralt éppen (egyébként Wellingtonban laknak). A három lány 5 éve látta egymást utoljára, de hála a mára az egész világot szinte teljesen behálózó virtuális térnek, továbbra is szoros…
A mai napra volt a leghosszabb vezetés betervezve, ami azért azzal, hogy Queenstown helyett Wanakában aludtunk, teljesen kezelhetővé szelídült, igaz eredetileg sem volt túl hosszú (vezettünk mi már kétszer ennyit is egy nap). Christchurch-től délre egyetlen egy helyen lehet átszelni a Déli-Alpokat…
Káprázatosan szép helyen jártunk a mai napon is. Mindez annak köszönhető, hogy Queenstownban végül nem tudtam értelmezhető áron szobát foglalni, ezért át kellett egy kicsit szervezni a programot. Az extrém sportok NZ-i fővárosában tervezett két éjszaka helyett egyet végül a Wanaka-tó partján…