Írtam már, hogy NZ baromi mesze van? Még a térképen is. De a valóságban még messzebb.
Ha az ember 5 fővel utazik, akkor bizony nagyon meg kell néznie milyen repülőjegyet vesz. Már persze akkor, ha nem rendelkezik feneketlen pénztárcával. Mi nem, ezért a legolcsóbb jegyet választottam. Sajnos abból következően, hogy karácsony másnapján repültünk, ez is jóval drágább, mint más időpontban, de nincs mit tenni, alkalmazkodni kell a gyerekek időbeosztásához. Én úgy vettem észre, annál olcsóbb egy-egy repjegy, minél több időt kell várakozással eltölteni egy-egy reptéren. NZ-ra is egy olyan verzió bizonyult legolcsóbbnak, amelyben nyolc órás Hong Kong-i átszállás volt. Ez minket mégsem zavart annyira, mert az egyik baráti család most nyáron költözött oda és kiderült, a karácsonyt ott töltik. Ezért a kellemetlent a hasznossal összekötve meglátogattuk őket.
Persze ez előtt még volt egy 5 órás repülőút Delhiből, amelyet hajnali 2-kor kellett volna kezdenünk, de egy teljes órát álltunk a kifutópályán a felszállásra várva, mivel a téli időszakban sajnos mindig nagyon rövid a látótávolság a delhi reptéren. Valami fantasztikus érzékkel választották meg a helyét, mert gyakran sehol a környéken nincs köd, csak ott. A késői időpont miatt szinte a teljes utat átaludtuk mindannyian.
Hong Kongban jó hosszú sorban állás után beléptünk az országba (magyar állampolgárok vízum nélkül mehetnek be), és szereztünk egy taxit, amely elvitt a barátainkhoz, akik Sai Kung-ban laknak. Mint kiderült, ez a tehetősebb rétegnek épült kisváros, gyönyörű lakóparkokkal. (Na ja, az expat-eket jól megfizetik.) Szép csndes hely, viszont ez azt is jelentette, magából Hong Kongból semmit nem láttunk, mert az elkerülőúton mentünk. Sebaj, lesz majd miért visszamenni. Rövid brunch után elmentünk sétálni a városka központjába, amely
közvetlenül a tengerparton van. Szombat lévén nagy nyüzsgés volt, gyanítjuk, valami kutyás rendezvény lehetett, mert egy csomó ideiglenes stand állt az parton, szinte mint kutyával kapcsolatban. Kutyakozmetikai, kutyaeledel, kutyajátékok, kutyawellness (!) még kizárólag kutyadesszerteket (!!!) áruló stand is volt és rengeteg kutyával találkoztunk. Barátaink elmondása szerint a hong kongiak nagyon elkényeztetik az kedvenceiket ezt annyiban tudjuk igazolni, hogy számos ölebet láttunk melyeket babakocsiban tologattak.(!) Hiába no, a jólét…
Megnéztük a halpiacot is. Ez itt azt jelenti, hogy nagy lapos csónakok állnak a móló mellett, amelyben külön rekeszekben tárolják a rengeteg élő halat, rákot, polipot, kagylót és tintahalat. A vevők a partról kiabálva választanak, majd nylonzacskóban viszik haza az ebédre/vacsorára valót. Garantáltan friss. A parton az éttermek is hasonló módon működnek, akváriumokban tárolják az élő tengeri lényeket és a vendég választja ki, melyiket kívánja elfogyasztani. Egy kicsit bizarr, hogy az ember egy élő állatra mutat rá, majd azt fél óra múlva elfogyasztja, jobb ebbe nem belegondolni, ha valaki ott akar enni. Nekünk erre nem volt időnk, ezért nem kerültünk kényelmetlen helyzetbe.
Nem semmi választék!
Rövid sétánk után visszataxiztunk a reptérre – érdekesség, hogy Hong Kongban vannak 4 és 5 személyt szállítani jogosult taxik. Mind ugyanakkorák, igazából hátul csak három embernek van hely, de az ötszemélyes taxikba be lehet zsúfolódni négyen is hátra. Mi is ezt tettük és a kényelmetlen, kis hely ellenére családom többi tagja perceken belül elaludt (nekem jutott az anyósülés). A reptéren ismét sorban állás az útlevél-vizsgálatnál, majd még gyorsan elköltöttük a maradék Hong Kong-i dollárunkat, aztán beszálltunk a gépbe.
Sofőrünk nem volt kispályás, öt okostelefon és egy tablet segítette a navigálásban. 50 percen keresztül valamelyik biztosan éppen beszélt hozzá.
Igazából Hong Kongból felszállva jött az igazi megpróbáltatás – 11 óra repülés egyfolytában. Az igazat megvallva sokkal jobb volt, mint gondoltuk, itt is mindenki tudott valamennyit aludni. Már persze miután belenéztünk a Tolkien inspirálta filmekbe. Mivel Air New Zealanddal repültünk, természetesen mind a hat film nézhető volt. Így valójában Delhiből 24 óra alatt már NZ-on voltunk, amelyből 7 óra csak átszállás volt (plusz egy óra a kifutópályán Delhiben), a repülés „csak” 16 óra. Szóval mégiscsak megérte innen menni, mert Budapestről a legrövidebb út is legalább 21 óra tiszta repülés és még ehhez jön hozzá egy, vagy két átszállás. No meg persze az ár is magasabb onnan, bár ott nincs olyan égbekiáltó különbség.
Nekünk persze Auckland után még hátra volt jó másfél óra Chirstchurchig, a déli sziget legnagyobb városáig, meg 3 óra átszállás. Erre szinte szükség is volt, lévén Aucklandban be kellett lépnünk NZ-ra, felvenni a csomagot, majd azt újra feladni. Itt jelzem mindenkinek aki esetleg vállalkozik egy NZ-i útra, hogy minden bevinni kívánt élelmiszert be kell jelenteni. Sőt, még azt is, ha túrabakancs van nálatok, azt is csak tisztán engedik be az országba. Komolyan veszik, 400 dolláros büntetés jár annak aki nem jelent be valamit. Szóval mindenki hagyja otthon a rántott csirkecombot, nyomja le a szalámis szendvicseket a repülőn (lesz rá ideje bőven!) és jól suvickolja ki a bakancsát mielőtt nekiindul. (Ha valaki megy, erősen ajánlott bakancsot vinni mert gyönyörű túraútvonalak vannak).
Hosszú utunk végén nagy izgalommal néztük a gép ablakaiból az alattunk elterülő tájat, már csak azért is mert leszállás közben nagyon fújt a szél, és rendesen dobálta a gépünket. 28 óra és 45 perc utazás után megérkeztünk. Phew. Hosszú volt, talán már írtam, NZ rettentő messze van. De amint a következő posztokból (és a képekből) ki fog derülni, nagyon megérte.
A reptéren gyorsan váltottam pénzt (utoljára, mert mindenütt lehet kártyával fizetni, nem volt szükség készpénzre), tettünk némi pénzt a kollégámtól kapott NZ-i mobil felöltőkártyára (szerencsénkre pont előttünk volt NZ-on) és felvettük a bérautónkat. Nos itt egy kis nehézségbe ütköztünk, mert annak ellenére, hogy Delhiben egy hasonló autó csomagterébe belepróbáltam a bőröndjeinket, ebbe cipőkanállal kellett betuszkolnunk a csomagjainkat. De sikerült. Elmondhatjuk, egyetlen köbcentiméternyi helyért sem fizettünk feleslegesen, mindet kitöltöttünk a csomagokkal és magunkkal. Ez hiba volt, megérte volna egy nagyobb autót bérelni, csak itt 35-40% különbség volt árban. Mentségemre, nem gondoltam, hogy a Nissan Qashqai ilyen apró. Kipróbálni meg nem tudtam, mert Indiában nincs. Azért nem nyomorogtunk, de nem is volt olyan szellős, mint az USA-ban. Legközelebb ezen nem fogok spórolni.
A Googlemaps segítségével (ehhez kellett a mobilinternet) azonnal megtaláltuk a motelünket. Mivel délután 5 óra volt, még vállalkoztunk egy kis kirándulásra, de erről a következő posztban.
